Az elmúlt hét…          (jan. 5-9.)

Elején még a Karácsony, az ajándékok, finom sütemények, együttlétek élményeit éltük újra át. Az asztalra ismét felkerült az ünnepi teríték. „Ajándékoztunk”, énekelgettük a jól ismert karácsonyi dalokat, az idén tanult verset. Sokat meséltünk egymásnak: ki, hogyan töltötte a szentestét, a szünetet? Milyen ajándékot kapott? Jó volt találkozni nagypapával, nagymamával, unokatestvérekkel, a többi rokonnal.

Rajzoltunk. A feldíszített karácsonyfát, ajándékokat, testvérünket,…, mindazt, ami az ünnepek kapcsán még bennünk élt. A gyerekek először próbálgatták a pasztellkrétát, a satírozás új technikáját (ujjunkkal, puha anyaggal, papír zsebkendővel,…), hogyan lehet nagy felületet egyszerűen, rövid idő alatt színesre varázsolni.

Sok időt töltöttünk az újonnan kapott társasjátékok kipróbálására. A gyerekek hamar megtanulták az egyes társasok szabályát, többségükkel már önállóan tudnak játszani. Jó volt látni, ahogy egymást segítették. Gyakran elővették a többi, karácsonyi játékot is. Meséltek a bábokkal, „sütögettek” a babakonyhában a mézeskalács készlettel. A fiúk újra elővették kedvenceiket: Lego, építők, autók. Csapatokban a rajzasztalhoz is gyakran leültek.

Szerdán dupla szülinapot tartottunk. Az unokatestvéreket köszöntöttük. Zalán 5, Gergő 4 éves lett!

A héten még szóba kerültek az újévi szokások, hiedelmek, mint pl. a disznóhús fogyasztása, szemben a baromfihús, vagy a hal evésének tilalmával. Kiderült, hogy közülünk sokan szeretik a kolbászt, sonkát, hurkát, kevesebben a szalonnát. Rózsika néni elmesélte a csoportnak, hogy a családjukban még tartják a szokást, miszerint nem kívánatos újév reggelén az asszony látogató, mert az, szerencsétlenséget jelent, ezért náluk, a férfiak köszöntik először az ismerősöket. Beszélgettünk még a szilveszteri „zajongások” eredetéről. Megbeszéltük, hogy más egy hiedelem, mint a valóság.

Szokás volt még újévkor, kora reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben friss, és egészséges maradjon az ember. Hát, babáinkat mi is megfürdettük, tiszta ruhába bújtattuk, hogy ők is tisztán, jó egészségben töltsék az évet. Míg egymást is segítve, a gyerekek kiválogatták a megfelelő méretű ruhákat, sokat méricskéltek, (túl kicsi, keresek nagyobbat; ez éppen akkora, jó lesz,…). Szintén kiválasztották a két kiskád közül a megfelelő méretűt a nagyobb- kisebb babáknak. Gyakoroltuk a kevésbé ismert testrészeket is, mint könyök-, térdhajlat, hónalj,…

Közben mondókáztunk, játszottunk babáinkkal: „Keze, lába van neki,…”; „Lóga lába , lóga,…”; „Ez a malac piacra megy,…” A tiszta, szép ruhába öltöztetett babákat Emma és Polli frissen sütött kaláccsal, meleg tejjel várta a babakonyhában.

Újévi köszöntővel kívántuk egymásnak, felnőtteknek, babáinknak szerencsés újévet.

„A kis gömböc” c. magyar népmese sok érdekességet rejtett. Régen, a szegény világban bizony semmit nem dobtak el. Így, a disznóvágásból megmaradt, „haszontalan” maradékot is felhasználták az utolsó morzsáig. A malacnak a hólyagjába töltötték szinte mindazt, ami nem volt jó kolbásznak, hurkának, se másnak. Ezt nevezték gömböcnek, ezt ették akkor, amikor a finomabb falatok már mind elfogytak.

Angol kezdeményezéseken, Bob segítségével az elmúlt félévben megismert mondókákat, dalanyagot elevenítettük fel.

Gyerekszáj rovatunk is bővült, olvasd el!

 A héten készült képekért kattints ide.